Élményekkel teli, feledhetetlen kirándulás
2025. április 29-én kora hajnalban vágtunk neki a kalandnak. Hosszú, nyugalmas utazást követően érkeztünk Déva vára alá, majd Gyulafehérváron megkoszorúztuk Hunyadi János sírját. A várfalakkal körbevett vár impozáns épületei, bronzszobrai csak úgy vonzották a turistákat. Vajdahunyad várát sem hagyhattuk ki, sziluettje ismerős volt mindenkinek, hiszen nemrég tekinthettük meg Budapesten az ikerpárját. A középkor építészeti emlékeit Segesváron is megcsodálhattuk. A hangulatos óváros igazi ékszerdoboz, teli nyüzsgő látogatókkal. Mielőtt Gyergyóújfaluba értünk volna, alkonyati fényben megtekintettük a Zetelakai víztározót. Bíztunk benne, hátha erre téved egy medvemama a bocsával, de sajnos kívánságunk nem teljesült. Újra buszra szálltunk és izgatottan vártuk az érkezést a szálláshelyekre. Kedves vendéglátók fogadtak minket három fogású bőséges vacsorával. Elfoglaltuk kényelmes, igényes szobáinkat és nyugovóra tértünk.
Második napon egy helyi termelőnél kóstoltunk lekvárokat és szörpöket, azután Székelyudvarhelyen megkoszorúztuk a történelmi emlékparkban II. Rákóczi Ferenc szobrát. Nem is számítottunk ilyen meglepetésre, de egy cukrászdába tértünk be, ahol szabadon választhattunk sütik, torták, pohárkrémek közül. A kényeztetést követően Szejkefürdőn másztunk fel Orbán Balázs sírjához, és megtekintettük a domboldalon elhelyezett 17 székelykaput. Lenyűgöző látvány volt! Rövid utazást követően Farkaslakán helyeztünk el koszorút Tamási Áron sírhelyén. Majd Korondra érkeztünk. Itt agyagoztunk, ellátogattunk egy taplászműhelybe, kóstolással egybekötött előadást hallhattunk a sajtkészítésről és egy igazán humoros kereskedő mutatta be a sóvágás mesterséget. Persze szinte mindenki vásárolt itt sóból készült tárgyakat, párnát, szappant, lámpát, fürdősót… Hazafelé ismét kanyargós úton haladtunk, mindenkit elvarázsolt a fenyvesek, hegyek, völgyek üdezöld látványa.
Harmadik napon egy különleges természeti képződményhez látogattunk. Humoros székely vezetőnk élvezetes módon ismertette a Mohos Tőzegláp kialakulásának történetét. Deszkajárdákon haladva fedezhettük fel ezt a kivételesen izgalmas terepet. Bő fél órányi ereszkedő sétát követően értünk a következő szépséghez, a Szent Anna-tóhoz, mely egy vulkáni kráterben alakult ki. A kristálytiszta vízben tükröződtek az erdőkkel borított hegyek. Meghallgattuk a tó legendáját és hosszasan csodáltuk a tóparton a képeslapba illő látványt. Bizony fárasztó volt a meredek, szerpentines felfelé vezető gyalogút, amit mégis rekord idő alatt teljesítettünk. Csíksomlyó felé vettük az irányt, ahol megcsodáltuk a Mária kegytemplomot és megtekintettük a Barátok fürdőjének keresztelt helyet, melytől néhány méterre borvizet is kóstolhattunk Hazafelé a Madéfalvi veszedelem emlékművet koszorúztuk meg, mely sok száz lemészárolt székelynek állít emléket.
A negyedik napot is gazdag reggelivel indítottuk. majd ellátogattunk a helyi Elekes Vencel Általános Iskolába. Az igazgató mesélt Székelyföld történetéről, és arról, milyen a helyi magyar családok és tanulók helyzete. Átadtuk ajándékainkat, majd Parajd felé vettük az irányt. Bányajárattal, azaz busszal vittek minket a bányába, ahol mindenkit lenyűgözött a sóbánya hihetetlen mérete. Hintákban ülve élveztük a hatalmas tér jótékony levegőjét. A program után ismét egy bő óra buszozás következett, volt időnk egy kis pihenésre, mert fárasztó, meredek túra elé néztünk. A hegymászás előtt még bemutatták nekünk a Gyergyóújfaluhoz közeli bazaltbányát, ahol külszíni fejtéssel nyerik ki a fontos nyersanyagot. Megörökítettük a csodálatos kilátást a Gyergyói-medencére, aztán irány Csicsaj! Meredek ösvényen, árkon-bokron át jutottunk fel a vadászházhoz és a tisztáshoz. Az egész délutánt itt töltöttük. Készítettünk és ettünk kürtős kalácsot, sütöttünk szalonnát, ehettünk sajtot, medveszalámit, a helyi polgármester előadást tartott a medvék élőhelyéről, a természetvédelem helyi előírásairól, a környék élővilágáról. A tisztáson pihentünk, röpiztünk fociztunk. A pihenő után Csicsaj legmagasabb pontjára tartottunk, amikor a csoport eleje medvét pillantott meg egy barlangban. Vezetőnk riadót fújt, csendesen jelezte, hogy hamar vissza kell fordulnunk, nehogy magunkra haragítsuk a bocsát védelmező medvemamát. Iszkoltunk is mindannyian, de igazán sajnáltuk, hogy csak néhányan közülünk láthatták a ”barlanglakót”.
Szombaton dzsip túrával indult a nap, amik a Hargita hegy lábához fuvaroztak minket a szerpentinen. Hát, nem volt melegünk a huzatos platón ülve! Csodálatos napsütésben indultunk el, hogy meghódítsuk gyalog a Madarasi Hargita 1803 méter magas csúcsát. egy-egy pihenőt beiktatva, jó ütemben haladtunk a meredek ösvényen felfelé. A csúcsra érve mindenki elcsendesedett, a látvány megható és lenyűgöző volt egyben. Hálásak voltunk, hogy ezt megélhettük.
A következő úticélunk a mélységbe vezetett, bár a Súgó barlang bejáratáig a hegymászás most sem maradt el. Amikorzseblámpákkal lementünk a Súgó-barlang mélyébe, sötét járatok és gyönyörű cseppkőképződmények köszöntöttek minket. Ám emellett kiszámíthatatlan és nagyon csúszós tereppel kellett megbirkóznunk. A barlang legtágasabb termében tökéletes volt az akusztika, de vezetőnk mégis a sötétség és a csend birodalmát érzékeltette velünk. A barlang lábánál még megkóstoltuk a forrásvizet, majd ismét buszba ültünk. Kanyargós utakon járva jutottunk el a Gyilkos-tóhoz. A Hagymás hegység egyik természeti jelensége igen híres, sok látogató fordul itt meg, így számos vendéglátó és kereskedő várt minket, hogy elköltsük a maradék pénzünket. A vásárlás persze nem maradt el, már indultunk is a Békás-szoroshoz. A séta, ebben a lélegzetelállító szurdokvölgyben nem hasonlítható semmihez. A hatalmas sziklák tövében éreztük meg a természet, a víz, a jég romboló erejét.
Vasárnap kora reggel búcsút intettünk a Gyergyói-medencének, a Székelyföld csodálatos látványosságainak. Hazafelé még ellátogattunk Kolozsváron Mátyás király szülőházához, és csoportképet készítettünk a a főtéren álló szoborcsoport előtt. Egy rövid pihenőt tartottunk az 582 méter magas Királyhágón, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező hegyekre és völgyekre. Sík vidéken utaztunk tovább, majd egy kiadós ebédet elfogyasztva hamarosan átléptük a határt. A buszon szomorkás hangulat uralkodott, mert bár örültünk annak, hogy közeledünk otthonunkhoz, mégis búslakodtunk azért, hogy vége az Erdélyben tett barangolásainknak.
Az utazás megviselt minket, de megérte, mert rengeteg helyen jártunk és sok szép emlékkel, ismeretekkel gazdagodtunk. Reméljük, életünk során még visszatérhetünk ezekre a csodálatos helyekre.
