A Villányi Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. osztályos tanulói 2026. május 26-31. között a “Határtalanul!” pályázat keretein belül Erdélybe utaztak. Az egész osztály, 27 tanuló, illetve a kísérők is programokkal teli, élvezetes napokat tölthettek el együtt.
Kedd éjjeli, korai indulást a csoport a buszon pihente ki, ami után az első megálló Gyulafehérvár volt. Itt megtekintettük Hunyadi János sírját, amire egy koszorút is elhelyeztünk. Ezután egy könnyed séta után ismét utaztunk tovább. Tordai sóbánya volt a következő megálló, ahol felejthetetlen 2 órát töltöttünk el a sóbányában, majd Gyergyóújfalú felé vettük az irányt, ahol az egész heti szállásunk volt.
Szerda reggeli első megálló a zeteváraljai víztározó volt, majd utána egy helyi termelőnél lekvárokat, szörpöket kóstolhattunk meg. Székelyudvarhelyen II. Rákóczi Ferenc szobránál elhelyeztünk egy koszorút a történelmi emlékparkban, majd a nagy meleg enyhítésére egy fagylaltot is elfogyasztottunk. Szejkefürdön Orbán Balázs, a “legnagyobb székely” sírjához vezető dombot másztuk meg, amelyhez 17 székelykapu alatt kellett átmennünk. Ezt követően érkeztünk Tamási Áron sírjához, illetve a Trianoni emlékműhöz, Farkaslakán, amelyeknél szintén elhelyeztünk egy-egy koszorút. A nap második felében Korondon különböző mesterségekkel ismerkedhettünk meg. Agyagozás, sajtkészítés, taplászás és a székelykapu készítéssel foglalkozhattunk. Szovátán pedig bő egy órás túrán vettünk részt a Medve-tó körül. A szállásra vezető úton gyönyörködhettünk a tájban, illetve reménykedtünk benne, hogy a buszból láthatunk medvét is az út mellett.
Csütörtökön a szálláson elfogyasztott reggeli után a helyi, Elekes Vencel Általános Iskolába látogattunk, ahol az ottani diákokkal egy igazságos, döntetlennel záruló labdarúgó mérkőzést játszottunk. A Súgó-barlanghoz vezető utazás alatt egy helyi autósnak is segítettünk, majd egy rövid gyalogtúra után a barlangot jártuk meg. A Békás-szoros volt a következő állomásunk, amely talán a legnagyobb élményt nyújtotta számunkra. A nap folyamán végig velünk volt egy idegenvezető, aki a következő állomásunk, a Gyilkos-tó, kialakulását is elmesélte számunkra, ami után a helyi bazársort jártuk körbe.
Pénteken egy tartalmas órát tölthettünk el a hely rönkházak építésével foglalkozó vállalkozásnál, majd a Gyergyói-medencében található külszíni fejtéssel működő bányához mentünk. A nap hátralévő részét a Csicsajon töltöttük. Kürtös kalácsot készítettünk, szalonnát sütöttünk, játszottunk, kártyáztunk, majd felmásztunk a Csicsaj csúcsára is. Túránk után meghallgattuk Egyed József előadását a Natura 2000 programmal kapcsolatban, illetve a medvékről is hasznos információkkal gazdagodtunk.
Szombati napon a Madarasi-Hargita csúcsát vettük célba. Az utunk kezdetét dzsippek segítségével tettük meg, ami alatt medvéket is sikerült látnunk. Ezután egy szűk órás séta következett a csúcsig, amelyet szélben és hidegben tettünk meg, de a látvány mindenkit kárpótolt. Rövid fényképezkedés, gyönyörködés után meghallgattuk a Székely himnuszt majd elindultunk vissza a kocsikhoz. Ezután buszra szálltunk ismét, és Európa legnagyobb falujához indultunk, Székelyvarságot vettük célba. Itt lovaskocsikra pattantunk, és élvezetes lovaskocsikázsba kezdtünk az egyre melegebb időben. Első állomásunk a Csorgókő-vízeséshez vezetett, amely megcsodálása után a helyi bobpálya következett. Itt a sok nyári bobozás, és az ebéd elfogyasztása után ismét lovaskocsira szálltunk, és visszaindultunk a buszhoz. Buszra felszállva már csak a szűk 2 órás út volt hátra a szállásig, ám ez az utazás is tartogatott meglepetéseket. Buszsofőreink figyelmességének hála, az egész busz láthatott, és fényképezhetett szabadon élő medvét, aki az út mellett az bozótosban pihent. Felejthetetlen élmény volt mindenki számára.
Az utolsó napunkon, vasárnap egy hosszú hazautazás mellett megcsodáltuk a Királyhágót, elfogyasztottunk egy ebédet, illetve megálltunk Kolozsváron is.
Ez alatt a pár nap alatt az egész osztály felejthetetlen élményekkel gazdagodott. Rengeteg helyen, programon voltunk, illetve megismerkedtünk Erdéllyel is. Sokan vissza fogunk még menni erre a csodálatos környékre.
