Ebben a tanévben a ballagás is rendhagyó módon zajlott iskolánkban, de mindent megtettünk azért, hogy az ünnepély emlékezetes legyen a búcsúzók számára. A ballagókat csak a 7. évfolyamosok búcsúztatták személyesen, míg a többi osztály a Búcsúzunk felirat betűin üzent számukra.
Sok sikert kívánunk nekik a továbbiakhoz!
„Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? – Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”
(Arany János)
A ballagási ünnepély az alábbi linken tekinthető meg:
https://www.youtube.com/watch?v=214X4Y6I8QM
Szücs János Igazgató Úr ünnepi beszéde:
Kedves Ballagó Nyolcadikosok!
Egy szokatlan év, szokatlan eseményén vagyunk jelen. A folyosók ugyanis kihaltak, hiányoznak az ünneplőbe öltözött diákok, üres az iskola. Hosszú hetek óta most vagytok először együtt, éppen akkor, amikor vége a tanévnek, búcsúzni kell. A különleges helyzet ellenére úgy gondoltam, mégsem engedhetünk el benneteket búcsú nélkül.
Fontos és jelentős esemény egy diák életében a ballagás. Lezár egy életszakaszt, elindít egy másikat. Most búcsúztok egymástól, tanáraitoktól és az iskolától. A mai nehéz időszakban nem könnyű jó tanáccsal szolgálni, mert nincsenek kiszámítható, jól kitaposott utak, amelyek mindenki számára járhatóak.
Az itt eltöltött nyolc év alatt öröm volt látni, hogy napról napra okosabbak, bölcsebbek lettetek. Bízunk abban, hogy számotokra is tartalmasak voltak az együtt töltött évek. Folyamatosan gyarapodott a tudásotok, fejlődött a személyiségetek. Bízunk benne, hogy a tarisznyátokat megtöltöttétek olyan értékekkel, emlékekkel, amelyek majd megsegítik a következő lépéseiteket.
Mi pedagógusok, szülők tudjuk, milyen nehéz elengedni valakinek a kezét, s csak reménykedünk abban, hogy nem tévesztitek el a helyes irányt ebben a mai, csábításokkal teli világban. Fontos, hogy az életben vegyétek észre a jót, tudjátok megkülönböztetni a rossztól. Eddig szüleitek, tanáraitok jó vezetők módjára veletek voltak általános iskolai tanulmányaitok során. El kell mostantól szakadnotok a gondtalanságtól, a feladatokat többnyire önállóbban kell megoldanotok.
A tanévnyitó ünnepélyen ezekkel a szavakkal fordultam felétek: „Tanuljatok és viselkedjetek példamutatóan! Mutassatok mindenben jó példát az alsóbb évfolyamosoknak!” Nagy örömömre szolgált, hogy szavaim meghallgatásra találtak. Példamutató módon teljesítettetek ebben a tanévben. Ki-ki a saját képességeinek megfelelően készült fel a továbbtanulásra.
A tanévet egy próbatétellel zártátok. Előre nem látható kihívással szembesültetek a tantermen kívüli, digitális munkarend során. Ennek értékelésekor Illyés Gyula szavai jutottak eszembe: „ A szél kihívásaira a fa gyökereivel válaszol.” A szél alatt itt most a digitális tanrendet értem. Veletek közösen erősítettük meg a Villányi Általános Iskola gyökereit. Nagyszerű munkát végeztetek. Biztos vagyok benne, hogy az ebben a 3 hónapban megszerzett tapasztalat hasznos tudássá vált, ami a középiskolában nagy segítség lesz számotokra.
Mielőtt elindultok, érdemes visszagondolni 2012 szeptemberére, az első napokra, hetekre, amikor ismerkedtetek egymással, az iskolával, a tanító nénikkel. Aztán egyre magabiztosabban kezdtetek mozogni, kiérdemeltétek az első komolyabb dicséreteket és intőket, mígnem mára az iskola főszereplőivé váltatok.
Az elmúlt években minden arcotokat megmutattátok, láttunk benneteket: megszeppent, félős, izguló diáknak, elesettnek, betegnek, vidám, felszabadult, időnként harsány kisgyereknek, kamasznak.
Voltak persze borús pillanataink is: eltiltás, fegyelmezés….mindez szerencsére már a múlt. Sokkal jobb volt, hogy láthattunk titeket egymásért izgulni, küzdeni, és láthattuk, hogyan segítettetek társatoknak meglelni a helyes utat. És sikerült: bizonyítottátok, hogy a lehetőségekkel élni itt is lehet, hogy a befektetett munka eredménnyel zárul. Az egy osztályba került gyerekek a 8. év végére igazi közösséget alkottak.
Rengeteg tanulás, munka, öröm és áldozat van ebbe a napba sűrítve. Iskolánk jelentette eddig nektek a teljes világot, s készített föl benneteket a továbbiakra.
A következő tanévben új közösségbe kerültök. Kérdés számotokra, hogy elfogadnak-e, sikerül-e beilleszkednem? Meg tudok-e felelni a követelményeknek? Remélem, igen lesz a válasz.
Gondoljatok néhány pillanatig mindazokra, akik segítettek, bíztattak, bátorítottak benneteket az elmúlt évek során! A szüleitekre, családtagokra, akik a legnagyobb nehézségek idején is mellettetek álltak. Becsületes munkára sarkalltak, a tudás megszerzésére, megbecsülésére ösztönöztek benneteket.
Terveiteket, álmaitokat megosztottátok velünk az iskolaújság hasábjain, és rendhagyó módon a videóüzeneteitekben.
Ezekből kiderül, számotokra is van értelme a sok tanulásnak, a sok próbatételnek. Külön öröm számomra, hogy itthon, családban képzelitek el a jövőtöket.
Arra kérlek benneteket, hogy első iskolátok emlékeit őrizzétek meg magatokban.
Közületek Horváth Ágoston és Preisendorf Andor ért el kitűnő tanulmányi eredményt a nyolc év alatt. A kiemelkedő eredményetekhez gratulálok. Az iskola díszoklevelét vehetitek át.
Nagy öröm számomra azok nevének az említése, akik elsőként vittek véghez valamit iskolánkban. Ettől a tanévtől sikerült regisztrálni iskolánkat a DSD nyelvvizsga helyszíneként. Horváth Ágoston és Preisendorf Andor vállalkozott az alapfokú német nyelvvizsga megszerzésére. A kedvező eredmény kihirdetésére még várnunk kell. Teljesítményetekhez gratulálok.
Végezetül azt kívánom minden ballagó tanítványunknak, hogy az iskolánkban szerzett tudás és képességek birtokában sok sikert érjenek el új iskoláikban és később felnőtt életükben.
Fogadjátok el továbbra is a segítő kezet, fogadjátok meg a tanácsokat!
Menjetek hát, kísérjenek benneteket Lengyel József szavai:
„Konok vagyok és kissé nyugtalan tán,
de a mindenség susog lelkem álmán,
s ha lázadozva tépem is a partot,
mindig tudom, hogy honnan,
merre tartok.”!
